Július 23-án pénteken magyar idő szerint 13.00-kor a tokiói Nemzeti Olimpiai Stadionban a megnyitóünnepséggel hivatalosan is kezdetét veszi a XXXII. Nyári Olimpiai Játékok küzdelemsorozata (igaz, labdarúgó- és softball mérkőzéseket már a mínusz második és a mínusz első napon is rendeztek, pénteken pedig evezésben és íjászatban már magyar versenyző is szerepel a megnyitóünnepség előtt a programban).

A Ferencvárosi Torna Clubot 22 sportoló képviseli a 173 fős magyar delegációban, ezzel az FTC adja a legtöbb kvótást a magyar csapatba.

Azt is megnéztük, pontosan mikor szurkolhatunk ferencvárosi versenyzőknek, ITT ELÉRHETŐ napi bontásban az összes fradista vonatkozású esemény.

Azt csak remélni tudjuk, hogy ezen az olimpián is minél több magyar érmes és pontszerző eredményt ünnepelhetünk, ahogy azt is, hogy ezekből alaposan kiveszik majd a részüket az FTC sportolói. Kíváncsiak voltunk azonban arra, hogy ha majd a játékok végeztével rápillantunk az éremtáblázatra és a pontszerzők listájára, és kiválogatjuk belőle a fradista neveket, történelmi távlatban hová is helyezhetjük el ezeket az eredményeket. Következzen 1896-tól 2016-ig a nyári olimpiai játékok ferencvárosi résztvevőinek, érmeseinek és pontszerző helyezettjeinek listája és története!

Négyrészes sorozatunk első részében az első nyolc nyári olimpia eredményeit vettük górcső alá, 1896-tól 1928-ig. (Ugyan az 1928-as amszterdami olimpia hivatalos nevén a IX. Nyári Olimpiai Játékok volt, de a sorszámozásnál figyelembe vették az elmaradt 1916-os olimpiát is). Ezt IDE KATTINTVA olvashatják el.

A sorozat második epizódjában az 1932 és 1956 között megrendezett nyári ötkarikás játékok fradista eredményeit vizsgáljuk, az érmes és pontszerző helyezések tekintetében.

1932, Los Angeles

Az 1904-es St. Louisban megrendezett olimpia után 28 évvel ismét a tengerentúlon gyűltek össze a világ legjobb sportolói, hogy összemérjék tudásukat, ezúttal 1332 sportoló versenyzett 17 sportág 117 versenyszámában. Magyarország színeiben összesen hárman képviselték az FTC-t: Székely András úszó 100 méter gyorson és a 4x200-as gyorsváltó tagjaként, Szigeti (Sparing) Lajos ökölvívó a középsúlyúak mezőnyében, míg Tunyogi József birkózó a szabadfogásúak 79 kilogrammos súlycsoportjában. Érdekesség, hogy a mind Magyarországon, mind a Ferencvárosban nem csak ma, de már akkoriban is sikersportágnak számító labdarúgásban és vízilabdában sem volt ferencvárosi sportoló a játékokon. Előbbinek egyszerű a magyarázata, hiszen az 1932-es egyike volt annak az összesen két olimpiának, amelyen a labdarúgás nem szerepelt a programban, míg a pólóválogatott bár a négy évvel korábbi amszterdami ezüst után Los Angelesben megszerezte a sportág történetének első olimpiai aranyát, 1912 óta először nem volt a csapat tagja FTC-játékos. (Keserű II Alajos és Vértesy József ugyan Amszterdamban még fradistaként szereztek ezüstöt, és most is a bajnok válogatott tagjai voltak, ám 1929-ben mindketten a Magyar AC-be igazoltak.)

Ami a fradisták érmeit és pontszerzéseit illeti, ezúttal sem maradtunk dicsőséges eredmények nélkül. Székely András a 4x200-as gyorsváltó tagjaként, Tunyogi József pedig a szabadfogású birkózók 79 kilogrammosai között állhatott fel végül a dobogó legalacsonyabb fokára, a két bronzérem mellett pedig Szigeti Lajos középsúlyú ökölvívónk is jegyzett egy ötödik helyezést.

Az 1932-es nyári olimpiai játékokon tehát két bronzérmet, valamint egy ötödik helyezést szereztek az FTC sportolói, ami az érmes és pontszerző helyezéseket illeti.

1936, Berlin – a második ferencvárosi olimpiai bajnoki cím

A náci Németország fővárosában rendezett 1936-os játékok nem csak a körítés szempontjából volt minden addigi újkori olimpiánál grandiózusabb (többek között ekkor érkezett meg először az ősi Olümpia romjai közül az olimpiai láng, az azzal meggyújtott fáklya pedig égett a játékok teljes időtartama alatt), de a program is tovább bővült. Ezúttal már 21 sportág 129 versenyszámában osztottak érmeket, és közel 4000 sportoló vett részt a játékokon. Ekkor került be a programba a kézi- és a kosárlabda, valamint – a magyar sportkedvelők nagy örömére – a kajak-kenu is. Magyarország egyike volt azon küldöttségeknek, amelyik mind a 21 sportágban indított versenyzőt. A népes, 216 fős magyar delegációban az FTC-t öt sportoló képviselte: ezúttal volt Fradi-játékos a labdarúgó- és a vízilabda- válogatottban is, Kiss Gyula illetve Molnár István személyében, Szigeti Lajos középsúlyú ökölvívó ezúttal is ott volt a mezőnyben, hozzá csatlakozott a váltósúlyú Mándi Imre, míg a fradista különítmény tagjaként indult a kerékpáros Győrffy Imre is az 1 km-es repülőversenyben.

Hiába a viszonylag kicsi ferencvárosi küldöttség, a berlini XI. Nyári Olimpiai Játékok előkelő helyet foglal el klubunk történetében. A magyar vízilabda-válogatott ugyanis, ezúttal a fradista Molnár Istvánnal a soraiban, megvédte négy évvel korábban megszerzett olimpiai bajnoki címét, így megszületett a klubtörténet második ötkarikás aranyérme! A magyar csapat az első meccset a 16 csapatos tornán az akkor még a maival szemben egyáltalán nem olyan félelmetes ellenfélnek számító Jugoszlávia ellen játszotta, a mieink 4-1-re győztek. A második és a harmadik találkozón a Málta elleni 12-0-s és az Anglia elleni 10-1-es győzelem már a hibátlan csoportelsőséget és a középdöntőt jelentette, ahová a britek társaságában jutottunk tovább, és csatlakozott még Belgium és Hollandia. A britek elleni eredményünket magunkkal vittük, míg a belgákat 3-0-ra, a hollandokat 8-0-ra győztük le, így bejutottunk a négyes döntőbe. Itt rögtön elsőként a házigazda németekkel találkoztunk, és bár körmérkőzés döntött az aranyérem sorsáról, mindenki ezt a meccset tekintette döntőnek. Mivel 2-2 lett a végeredmény, így az olimpiai bajnoki cím sorsáról az utolsó meccsek gólaránya döntött (a németek a franciákkal, a mieink pedig a belgákkal játszottak már korábban a négyes döntő mezőnyéből). Az utolsó meccs a magyaroké volt, így lehetett tudni, hogy a franciák ellen legalább 4-0-ra vagy 7-1-re kell nyerni. Ez össze is jött, Magyarország 5-0-ra győzött, ezzel megvédte olimpiai bajnoki címét. Molnár István a Magyar AC-s Tarics Sándor és az újpesti Kutasi György társaságában egyedül a Málta elleni mérkőzésen szerepelt, így a korabeli sajtó tréfásan elnevezte „máltai lovagnak”. (A Fradi Múzeum az FTC olimpiai bajnokairól szóló sorozatának Molnár Istvánról szóló epizódját IDE KATTINTVA olvashatják el.) Vízilabdázónkon kívül az ökölvívó Mándi Imre gyarapította még ezen az olimpián a ferencvárosi pontszerzők listáját, aki váltósúlyban ötödik lett.

Az 1936-os nyári olimpiai játékokon tehát egy aranyérmet, valamint egy ötödik helyezést szereztek az FTC sportolói, ami az érmes és pontszerző helyezéseket illeti.

1948, London

A történelem ezúttal is közbeszólt, a berlini játékok után csak 12 évvel rendezték meg a következő olimpiát, méghozzá a játékok történetében rövid időn belül már másodszor Londonban. Bár az 1940-es és az 1944-es eseményt elsöpörte a második világháború, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezúttal is úgy döntött, az olimpiák számozásában figyelembe veszi az elmaradt játékokat is, így a berlini XI. játékok után Londonban már a XIV. Nyári Olimpiai Játékokat rendezték meg, annak ellenére, hogy a ténylegesen megtartott események közül ez még csak a 11. volt. Az Egyesült Királyság fővárosában 20 sportág 136 versenyszámában hirdettek eredményt, és összesen 4104 sportoló vett részt ezeken. A 128 fős magyar küldöttség részeként ezúttal is öt ferencvárosi sportoló utazott el az olimpiára: Fábián Dezső a pólóválogatott tagjaként, Nádas Tibor az akkor még működő evezős szakosztályunk versenyzőjeként a négyes és a kormány nélküli négyes tagjaként, Novák Éva úszó 200 méter mellen és a 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként, Szilárd Zoltán úszó 100 gyorson, míg Szilvásy Miklós birkózó a kötöttfogásúak 73 kilogrammos súlycsoportjában képviselték az FTC-t.

Aranyérmet ezúttal nem, remek eredményeket, dobogós és pontszerző helyezéseket viszont ünnepelhettek a fradisták. Szilvásy Miklós birkózónk ugyan később klubunk harmadik olimpiai bajnokaként vonult be a történelemkönyvekbe, Londonban még „csak” ezüstéremig jutott, ugyanis három pontozásos és két kétvállas győzelem után a kötöttfogásúak 73 kilogrammos fináléjában a nyolc évvel idősebb és ezáltal rutinosabb Gösta Andersson taktikus birkózással legyőzte versenyzőnket.

Szilvásyhoz hasonlóan a négy évvel később szintén olimpiai bajnoki címig jutó Fábián Dezső is ezüstérmet szerzett a pólóválogatottal. A 18 csapatos vízilabdatornán hat háromcsapatos csoportba osztották a válogatottakat, a magyar együttes Egyiptom és Nagy-Britannia ellen is magabiztos győzelmet aratott, előbbit 5-2-re, utóbbit 11-2-re vertük, így hibátlanul vették a csoportkört a mieink. A második csoportkörben a továbbjutó két-két, összesen 12 csapatból négy háromcsapatos csoport alakult, a magyarok Olaszországgal és Jugoszláviával kerültek össze. Az olaszok 6-4-re legyőzték a mieinket, és mivel két ellenfelünk továbbvitte magával az első körben egymás ellen elért 4-4-es döntetlen eredményt, így Magyarországnak mindenképpen győznie kellett a jugoszlávok ellen a harmadik körbe jutásért (ezúttal is két csapat jutott tovább minden csoportból). Ez össze is jött, 3-1 arányban bizonyultak jobbnak a mieink. A harmadik fordulóban két négyes csoportba kerültek a talpon maradt válogatottak, amelyek ide is továbbvitték az egymás elleni korábbi eredményeket. A magyarok az olaszok és az egyiptomiak mellett a franciákkal kerültek egy csoportba, és csak velük játszottak mérkőzést. Az 5-4-es magyar győzelem azt jelentette, hogy a csoport második helyén Magyarország jutott a négyes döntőbe Olaszország, valamint a másik ágról érkező Belgium és Hollandia társaságában. Mivel az olaszok elleni vereség a záró négyesbe is „elkísérte” a mieinket, így az aranyéremre kicsi esély volt. Sőt, a hollandok elleni 4-4-es döntetlen után erre el is úszott az esély, mivel párhuzamosan az olaszok legyőzték Belgiumot. A zárónapon az olaszok Hollandia elleni győzelme, és a mieink Belgium elleni 3-0-s sikere azt jelentette, hogy az ezüstérmet azért megszerezte a magyar vízilabda-válogatott, soraiban Fábián Dezsővel. Érdekesség, hogy a később FTC-sportolóként olimpiai bajnoki címet szerző Gyarmati Dezső és Szittya Károly is tagaj volt a csapatnak, ám a londoni olimpia idején még mindketten az Újpest játékosai voltak. Az ezüstcsapat tagja volt az a Jeney László is, aki szintén megfordult a Ferencvárosban 1956 és 1958 között, ám két olimpiai bajnoki címét Vasas-sportolóként szerezte 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben, valamint ott volt a keretben az a Szívós István is, aki bár maga soha nem szerepelt az FTC színeiben, fia, ifjabb Szívós István már ferencvárosiként futott be szenzációs pólós pályafutást, sőt, klubunk elnöke is volt.

A két ezüst mellett egy ferencvárosi bronzérem is született Londonban, a később szintén olimpiai bajnokká váló Novák Éva 200 méteres mellúszásban csapott a döntőben harmadikként célba. Ezen kívül még két ferencvárosi pontszerző helyezést jegyeztek fel a krónikák, Nádas Tibor az evezős négyes tagjaként lett negyedik, míg Novák Éva a 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként lett ötödik.

Az 1948-os nyári olimpiai játékokon tehát két ezüstérmet, egy bronzérmet, valamint egy negyedik és egy ötödik helyezést szereztek az FTC sportolói, ami az érmes és pontszerző helyezéseket illeti.

1952, Helsinki – a magyar sport és az FTC aranyolimpiája

A Finnország fővárosában rendezett 1952-es XV. Nyári Olimpiai Játékok örökre emlékezetes marad a magyar nemzet számára. A játékokon 19 sportág 149 versenyszámában osztottak érmeket és pontokat, a 4955 résztvevő sportolóból pedig a magyar küldöttség 189 fővel vette ki a részét. De ami ennél is fontosabb, a mieink 12 sportágban összesen 16 arany- 10 ezüst- és 16 bronzérmet szereztek, és 269 olimpiai pontot értek el, ami 70 ponttal volt több, mint a négy évvel korábbi londoni teljesítmény.

A felülmúlhatatlan 16 aranyéremből a ferencvárosi sportolók is szépen kivették a részüket, klubunknak is ez az eddigi legeredményesebb olimpiája, erről később még részletesen is írunk. A létszámot tekintve is felülmúlta az FTC a korábbi éveket, még akkor is, ha a fradista sportolók erre az olimpiára a Budapesti Kinizsiből kvalifikálták magukat, hiszen 1950 februárjában a kommunista hatalom erőszakkal egybeolvasztotta klubunkat az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szakszervezete Sport Egyesületével (ÉDOSZ SE), amely 1951-ben kapta meg a Bp. Kinizsi nevet és a piros-fehér színeket. Klubunk 1956 októberében, a forradalom idején szerezte vissza nevét, címerét és színeit. Ettől még a tény tény marad, ezek a sportolók igazi Fradi-szívvel küzdöttek a Ferencváros sikereiért, erőszakos név- és címerváltoztatás ide vagy oda. Klubunkat összesen 17 sportoló képviselte Helsinkiben, a legnépesebb ferencvárosi sportág az úszás volt. Csordás György 400 és 1500 gyorson, valamint a 4x200-as gyorsváltó tagjaként, Hunyadfi (Siflis) Magda 100 háton, Killermann (Kelenhegyi) Klára 200 mellen, Novák Éva 200 mellen, 400 gyorson és a 4x100-as gyorsváltó tagjaként, Novák Ilona ugyanebben a váltóban valamint 100 gyorson, Szőke Katalin pedig 100 gyorson és szintén a 4x100-as gyorsváltóban állt rajthoz. Az úszás után az akkor még erős szakosztályunkként működő evezés képviselői következtek a létszám szerinti sorrendben: Márton László, Nádas Tibor, Riheczky Rezső, Sándor (Stadler) István és Zimonyi Róbert is tagjai voltak a nyolcasnak, utóbbi pedig még kormány nélküli kettesben is indult. Ott volt még a játékokon a labdarúgó-válogatott tagjaként Dalnoki Jenő, a vízilabda-válogatottban Fábián Dezső, az ekkor még mindössze 17 éves későbbi háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti György, valamint Szittya (Schaefer) Károly. Rajtuk kívül Erdei János pehelysúlyú ökölvívó, valamint a londoni ezüstérmes birkózó, Szilvásy Miklós képviselték klubunkat.

Ahogy korábban említettük, nem csak a magyar küldöttség, de a ferencvárosi sportolók helsinki eredményei is felülmúlhatatlanok azóta is. Klubunk sportolói nem kevesebb, mint öt számban ünnepelhettek olimpiai bajnoki címet, nyolc sportolónk összesen kilenc aranyéremmel tért haza. Tekintsük át ezeket a fantasztikus sikereket időrendi sorrendben! Szilvásy Miklós volt az első fradista, aki Helsinkiben aranyat ünnepelhetett, a magyar küldöttség egészét tekintve szám szerint a hatodikat, klubunk történelmében pedig a harmadikat. Jubileumi siker volt ez ráadásul, hiszen ez volt a magyar sporttörténet ötvenedik ötkarikás aranya. Szilvásy már négy évvel korábban Londonban is döntőbe jutott a kötöttfogásúak 73 kilogrammos súlycsoportjában, akkor még azonban, ahogy arról írtunk, a rutinos svéd Gösta Andersson taktikus versenyzéssel, a magyar birkózót a szőnyegről folyamatosan leszorítva pontozással megnyerte a finálét. Így történt ez az 1950-es világbajnokságon is, azonban Szilvásy tanult ezekből a mérkőzésekből, és miután egy norvégot, egy egyiptomit, egy németet majd egy libanonit döngölt bele a szőnyegbe a birkózás teljes technikai repertoárját felvonultatva, jöhetett ismét a döntő és Andersson. Versenyzőnk ezúttal saját fegyverét fordította svéd riválisa ellen, és már a meccs kezdetétől kezdve nagy erővel tuszkolta a szőnyeg széle felé. Andersson erre nem számított, nem is tudott rá reagálni, a vége Szilvásy győzelme és olimpiai bajnoki címe lett! Klubtörténelmünk harmadik olimpiai bajnokának részletes története a Fradi Múzeum sorozatában ITT olvasható el.

Helsinkiben születtek meg a Ferencváros első női olimpiai bajnoki címei is. Elsőként emelendő ki az úszók 4x100 méteres női gyorsváltója, amelynek az előfutamban, és az első, aranyérmes helyen zárt döntőben is három fradista tagja volt: Novák Éva, Novák Ilona és Szőke Katalin. Szőke Kató ráadásul duplázni tudott, hiszen a váltó mellett egyéniben is győzött 100 gyorson. Az ő részletes történetük a Fradi Múzeum olimpiai bajnokainkat bemutató sorozatában ITT, ITT és ITT található.

A ferencvárosi aranykollekciót a labdarúgók és a vízilabdázók sikere tette teljessé. A futballválogatottban Dalnoki Jenő képviselte a Ferencvárost, akinek kőkemény, de sohasem durva játékára Sebes Gusztáv szövetségi kapitány is felfigyelt, így ott lehetett az olimpiára készülő nemzeti csapatban. Sőt, a Románia ellen 2-1-re megnyert selejtezőmérkőzésen pályára is lépett, így ő is aranyérmet vehetett át a győztes döntőt követően. A selejtezőben egyébként párokba sorolva 18 csapat küzdött meg egymással, majd a kilenc továbbjutó mellé csatlakozott hét erőnyerő, így alakult ki a nyolcaddöntő mezőnye, ahonnan egyenes kieséssel jutottunk el a fináléig. A magyarok a románok legyőzése után Olaszország ellen 3-0-ra, Törökország ellen 7-1-re, Svédország ellen 6-0-ra, majd a döntőben Jugoszlávia ellen 2-0-ra nyertek.

A vízilabda-válogatottban az említett három ferencvárosi játékos közül Fábián Dezső mindössze egyetlen mérkőzésen ugrott medencébe, de ez is elég volt számára ahhoz, hogy a végső győzelem után átvehesse az olimpiai aranyat. A négy évvel korábban Londonban még újpestiként ezüstérmes Szittya Károly a játékok után igazolt a Ferencvárosba, és jó játékkal segítette a csapatot a végső győzelemig, a címvédő olaszok legyőzése során a magyar együttes egyik legjobbja volt. A később háromszoros olimpiai bajnokká váló Kárpáti György a teljes magyar vízilabdasport egyik legnagyobb alakjává nőtte ki magát, de már 17 évesen Helsinkiben is ott volt a végső győztes válogatottban – igaz, közel sem volt akkora szerepe, mint a későbbi sikerek során. A pólóválogatott egyébként veretlenül lett olimpiai bajnok. A selejtezők során Mexikó 13-4-es legyőzése volt a bemelegítés, ezt követte a csoportkörben az Egyiptom elleni 9-0-s, a Szovjetunió elleni 5-3-as és a Németország elleni 9-1-es siker, majd a középdöntős csoportban már két döntetlen, a hollandok elleni 4-4 és a jugoszlávok elleni 2-2 is elég volt a négyes döntőbe kerüléshez. Itt sem volt megállás, a címvédő olaszok 7-2-vel, az amerikaiak pedig 4-0-val kapituláltak, és bár a mieink a jugoszlávokkal azonos pontszámmal végeztek, és egymás ellen döntetlent játszottak, gólkülönbségünk messze jobb volt, így Magyarország ünnepelhette az olimpiai bajnoki címet. A válogatott fradista tagjairól a Fradi Múzeum sorozatában ITT, ITT és ITT olvashatnak bővebben.

Az aranyakon kívül még két ezüstérmet szerzett a ferencvárosi küldöttség, méghozzá mindkettőt az így három éremmel záró Novák Éva révén, aki 200 mellen Székely Éva, 400 gyorson pedig Gyenge Valéria mögött lett második. Az érmeken kívül a ferencvárosi versenyzők még nem kevesebb, mint négy versenyszámban hét pontszerző sportolóval járultak hozzá a magyar csapat történelmi sikereihez. Killermann Klára úszó 200 mellen végzett a negyedik helyen, Csordás György úszónk a 4x200-as gyorsváltó tagjaként lett ötödik, akárcsak Erdei János ökölvívó pehelysúlyban. A másik négy pontszerző sportolónk ugyanazon versenyszámban érte el eredményét, ez pedig az evezők hatodik helyen záró nyolcasa volt Márton Lászlóval, Nádas Tiborral, Riheczky Rezsővel és Sándor Istvánnal.

Az 1952-es nyári olimpiai játékokon tehát négy sportág öt versenyszámában nyolc sportoló szerzett összesen kilenc aranyérmet, emellett szereztek két ezüstérmet, valamint egy negyedik, két ötödik és egy versenyszámon belül négy sportolóval egy hatodik helyezést az FTC sportolói, ami az érmes és pontszerző helyezéseket illeti.

1956, Melbourne

Az 1956-os XVI. Nyári Olimpiai Játékok több szempontból is emlékezetes maradt. Ez volt az első újkori ötkarikás esemény a Föld déli féltekéjén, ráadásul a szigorú ausztrál állategészségügyi szabályozások miatt a lovasversenyeket fél évvel korábban a svédországi Stockholmban rendezték meg. A melbourne-i versenyszámokat november 22-e és december 8-a között rendezték meg, ami egyben azt is jelentette, a magyar sportolók úgy vettek részt a játékokon, hogy egy legyőzött és megtorlásokkal elfojtott forradalmat átélő országból érkeztek meg a helyszínre. Ez különösen a pólóválogatott szovjetek elleni aranycsatáját tette történelmi jelentőségűvé, ahogy erről később még szó lesz.

A 19 sportág 145 versenyszámát felvonultató játékokon 3314 sportoló vett részt, ebből a magyar küldöttség 13 sportágban 111 fővel vette ki a részét. A kijutást még a Budapesti Kinizsi színeiben kiharcoló, de a forradalom után újra FTC-sportolóként versenyző ferencvárosiak ezúttal 12 sportolóval képviseltették magukat az olimpián. A prímet ezúttal is az úszás vitte: Áts Jenő 200 pillangón, 400 gyorson és a 4x200-as gyorsváltó tagjaként, Csordás György 1500 gyorson és a 4x200-as gyorsváltó tagjaként, Killermann Klára 200 mellen, Székely Ripszima 400 gyorson, Szőke Katalin 100 gyorson és a 4x100-as gyorsváltó tagjaként, míg Záborszky Sándor 1500 gyorson és a 4x200-as gyorsváltó tagjaként versenyzett. Evezésben ezúttal egy teljes versenyszámot béreltek ki maguknak a fradisták, ugyanis a kormány nélküli négyest csak FTC-sportolók alkották, név szerint Kávay Zoltán, Kovács Csaba, Riheczky Rezső és Ütő Géza. Rajtuk kívül versenyzett még a birkózók szabadfogású 62 kilogrammos mezőnyében Galántai Bálint, valamint a Helsinkiben megszerzett bajnoki címét megvédő pólóválogatott soraiban ott volt Kárpáti György. (A bajnok pólócsapat tagjai közül Gyarmati Dezső, Bolvári Antal és Jeney László is ért el később szép sikereket a Fradival, de ekkor még az Újpestben, a Honvédban, illetve a Vasasban szerepeltek. A szintén a bajnokcsapat tagjaként elhíresült Markovits Kálmán pedig 1950-ig szerepelt az FTC-ben.)

Ami az eredményeket illeti, ezúttal sportolóink egy aranyéremmel bővítették az FTC olimpiai bajnoki címeinek dicsőséglistáját, méghozzá a címüket megvédő vízilabdázók révén. A pólóválogatott, Kárpáti Györggyel a soraiban ezúttal is magabiztosan menetelt az ezúttal hatos döntő felé, a csoportkörben Nagy-Britanniát 6-1-re, az Egyesült Államokat 6-2-re győzték le a mieink. A magyarok a Final Six során először Olaszországgal találkoztak, a vége 4-0 ide. Utána következett az Egyesült Német Csapat elleni szintén 4-0-s siker, majd jött a melbourne-i vérfürdő néven elhíresült, Szovjetunió elleni csata. A meccsnek a magyarok és a szovjetek is két-két győzelemmel vágtak neki, ám ellenfelünk már hozott magával a csoportkörből egy vereséget, így esetleges győzelmünk nagyon közel repíthetett minket a bajnoki címhez. A hatezres nézőtérre mintegy nyolcezren zsúfolódtak be, a tömeg pedig a magyarországi forradalom eseményei miatt tüntetőleg a magyar csapatot támogatta, a szovjetek minden egyes labdaérintését hatalmas füttyszó kísérte. Ellenfelünk tehetetlen volt a világon először ezen a meccsen zónavédekezést alkalmazó magyarok ellen, akik a mérkőzés végére már 4-0-ra vezettek. Bár alapvetően nem volt rossz viszony a két válogatott között, a mieink tanították meg pólózni néhány évvel korábban a szovjeteket, a vége előtt kevéssel a szovjet center, Valentin Prokopov elvesztette a fejét, és víz alatt könyökkel teljes erőből fejbe verte Zádor Ervint, akinek bőre felrepedt a szeme alatt. Vére nemsokára vörösre festette a medence vízét, így lecserélték, ám nem a kispadnál szállt ki a medencéből, hanem a medence túlsó oldalán. Így végiggyalogolt a tribün előtt, miközben lecsorgó vére a lassan szétterjedt testén. Így lett a 21 éves pólósból a magyar forradalom hőse és szimbolikus alakja, az extázisba kerülő szurkolók pedig átvetették magukat a korláton, és neki akartak támadni a szovjet játékosoknak. A mérkőzést a kitörő tömegjelenet miatt nem egész egy perccel a hivatalos befejezés előtt magyar győzelemmel lefújták, a szovjet játékosokat rendőrök menekítették ki az uszodából. A vérző Zádor fényképe bejárta a világsajtót. Az olimpiai bajnoki cím sorsa egyébként végérvényesen csak a következő találkozón dőlt el, amelyen a magyar együttes 2-1-re legyőzte Jugoszláviát a hatos döntő utolsó meccsén, amely így vérbeli egymeccses finálévá vált.

Ezen az egyetlen, de annál emlékezetesebb aranyérmen kívül több érmet nem szereztek Melbourne-ben a ferencvárosi sportolók. Ami a pontszerző helyezéseket illeti, Killermann Klára és Székely Ripszima ötödik helyeit jegyezhetjük fel 200 méteres mellúszásban illetve 400 méteres gyorsúszásban.

Az 1956-os nyári olimpiai játékokon tehát egy aranyérmet, valamint két ötödik helyezést szereztek az FTC sportolói, ami az érmes és pontszerző helyeket illeti.

Sorozatunk harmadik részében az 1960 és 1988 közötti olimpiák ferencvárosi érdekeltségű résztvevőit és érmes valamint pontszerző eredményeit vesszük majd górcső alá.

Boldizsár Márton